1. Címlap
  2. Munkaerő-menedzsment
  3. Dolgozók megtartása
  4. Mit csináljunk a perfekcionista dolgozóval?

Mit csináljunk a perfekcionista dolgozóval?

Mit csináljunk a perfekcionista dolgozóval?

Mindent a legjobban elintézni, mindenkinél jobbnak lenni a csapatban. Melyik főnök ne szeretne tökéletességre törekvő beosztottakkal dolgozni? Az idegen szóval perfekcionistának hívott munkatárs azonban sokszor nincs irigylésre méltó helyzetben. Az állandó erőn felül teljesítés korai kiégésben és depresszió formájában is kijöhet. Ráadásul csapatban dolgozva sokszor csak feszültségforrás. Kiss István tanácsadó szakpszichológus nagyítója alatt a perfekcionisták.

A perfekcionistának hívott munkatárs-típus jellemzője, hogy ritkán elégedett magával, mindig a legjobbat akarja kihozni a helyzetből, hiba nélkül akarja leadni a feladatot. A tanácsadó szakpszichológus úgy látja: a rendszeresen hasonló élményeket átélőknek javasolt alaposabban átgondolniuk, vajon mi lehet az oka annak, hogy képtelenek munkájuk gyümölcsét objektívan értékelni, picit többet lazítani és jobban kiengedni kezeik közül a munkafolyamatokat. A szakember tapasztalatai alapján a probléma gyökere rendszerint a megfelelési kényszer a többiek felé. Ráadásul a perfekcionista eközben állandóan úgy érzi, valamilyen módon ki kell emelkednie a többiek közül - így persze nem is engedheti meg magának a hibázást, teljesítménye minimális csökkenését sem.

A perfekcionizmus kialakulásának okai sokaknál a gyermekkorban, a családi környezetben, még az iskolaévekben keresendőek. Az ilyen emberek - nem ritkán az idősebbek, a szülők, a tanárok instrukcióinak hatására - kisgyermekként mindennél fontosabbnak érezhették, hogy a tanulással, az iskolai feladatok megoldásával tűnjenek ki a tömegből.

Könnyebben válnak depresszióssá

Nem árt azonban árt hozzátenni: míg a fenti hozzáállás optimális keretek között valóban a hatékonyságra és jó teljesítményre sarkallják a dolgozókat, a perfekcionisták már egészségtelenül túllépik ezeket a határokat. Ugyanakkor azt is célszerű szem előtt tartani: a perfekcionizmus és fokozott teljesítményigény túlhajtva már komoly károkat okozhat. A jól végzett munka örömét átélni képtelen dolgozók ugyanis az átlagosnál is hamarabb válhatnak kedvetlenekké, apatikusakká és szembesülhetnek a kiégés jeleivel. Mindez hosszabb távon akár a depresszió melegágya is lehet. Különösen akkor, ha kemények a követelmények, nehéz az érvényesülés a munkahelyen vagy veszélyben van az állásuk, és úgy érzik, a maximális felett kell teljesítenünk. Ez már csak azért is veszélyes, mert a mindennapi munkavégzés nagyban különbözik attól, mint amit a perfekcionistának annak idején, az iskolapadban kellett nyújtani az elismerések bezsebelése céljából. Mert amíg iskolásként valahogy csak-csak ki lehetett találni egy-egy feladat abszolút megoldását, a hétköznapi élethelyzetek során nem feltétlenül a legmagasabb pontszámot nyújtó vagy egyetlen helyes megoldás viheti előre az adott munkafolyamatot.

A tökéletességre törekvőknél a kulcs, mennyire tudnak megbirkózni a kudarcokkal. Ha nyomasztja őket, nehezen tudnak átlépni felette, akkor nagyobb a depresszióveszély. Ha már gyermekkorban tudatosítják, hogy a hibázás a feladatmegoldás velejárója és fel tudják dolgozni a sikertelenséget, nyert ügyük van.

Meg kell tanulniuk szelektálni

A perfekcionistáknak ezért meg kell tanulniuk rangsorolni. A fontos témákkal aprólékosan, részletesebben kell foglalkozni, míg a prioritási listán hátrább szoruló teendők esetében megfelelő lesz a feladatok megoldása ”elég jó” színvonalon is. A teljesítőképességet csak akkor lehet hosszú távon megőrizni, ha a munkavállaló megfelelően gazdálkodik erőforrásaival.

Igaz, ami igaz: vezetőként bizonyos ideig kifejezetten élvezhetjük a perfekcionista munkatársak közreműködését, hiszen mindent maximálisan elvégeznek, és annak ellenére, hogy nehezen adják ki kezeik közül a feladatokat, határidőre készen vannak. Hosszabb ideig azonban senki nem visel el ekkora terhelést, ezért az értékes dolgozók kiégnek. Sőt még a cégtől is elfordulhatnak, ha nem kapnak elegendő mennyiségű elismerést, dicséretet a munkájukért cserébe. Ezért különösen azokra a munkatársakra figyeljünk oda, akik mindig kiemelten jól teljesítenek! Dicsérjük meg őket négyszemközt vagy, ha a környezet, a körülmények lehetővé teszik, akár az egész munkahelyi csapat előtt is! És ami a legfontosabb: adjunk számukra lehetőséget a jó teljesítmény utáni pihenésre is, hogy másnap ugyanolyan töretlen lelkesedéssel veselkedjen neki a kolléga a feladatok megoldásának...

Takács Gabriella, 2009. június 5.